A nagynyomású formázógépek az 1950-es évek elején jelentek meg, amelyekre a homokforma felületén 0,7 MPa-t meghaladó tömörítési nyomás jellemez.
A nagynyomású fröccsöntési eljárás célja egységes, nagy tömörítésű formák előállítása. A közepes vagy alacsony nyomású tömörítéshez (körülbelül 0,4 MPa) képest a nagynyomású tömörítés 0,7 MPa fölé emeli a fajlagos nyomást, jelentősen növelve a forma keménységét, tömörségét és szilárdságát, miközben nagyobb méretpontosságú és kiváló felületi minőséget biztosító öntvényeket eredményez.
Ezeknek a gépeknek a tömörítőfejei különféle konfigurációkban kaphatók – például lapos, kontúros és többfejes kivitelben –, a legszélesebb körben használt nagynyomású többfejes formázógéppel.
A technológiai fejlődés nyomán olyan speciális alkalmazásokra szabott, nagynyomású, többfejes formázógépeket fejlesztettek ki, mint például a két- vagy háromállomásos modellek, amelyeket speciális alkatrészek, például járműtengelyek és dugattyúgyűrűk kis- és közepes sorozatú gyártására terveztek.
